Hírek

„Nil Admirari” – szóbeli érettségi a Trefortban

„Semmin sem csodálkozni”, de hogyan is lehetne?

Miután több ezer órát töltöttünk általános műveltségünk csiszolásával a Trefortban, mégis már álmunkból felébresztve az első gondolat, az RFID kártyánk felmutatása.
Megtanultuk, hogy a polipnak 9 agya van (jó-jó, a 8 karban lévő csupán részben autonóm idegközpont), de mégsem ő a legokosabb tengeri élőlény, és nem lett belőle sem sakkvilágbajnok, sem hírneves zsonglőr – miért is lepődnénk meg? Miután 6.-ban megtanultuk, majd kemény munkával elfelejtettük és 12.-ben újra megtanultuk, hogy mi a tized, a huszad, sőt volt harmincad, kapuadó, és robot is (igaz a robotról, az „Én a robot” vagy a szumó robotok hamarabb jutnak eszünkbe), vagy, hogy az első programozó, egy programozó hölgy volt 1843-ban Angliában, ahol csak 1928-ban kaptak a nők teljes választójogot, min lepődnénk meg? Talán csodálkoztunk, hogy a százalékszámítás nehézségeit a szinusz vagy koszinusz „horrorja” követte?

Kívánjuk, hogy bármilyen tételt húztok, ne lepődjetek meg! Már csak azért se, nehogy azt gondolják a vizsgáztatók, hogy most látjátok először. Ha úgy érzitek magatokat, mint a fogorvosnál várakozva, mégis mi tudjuk, hogy felkészültetek a vizsgára!

Sztoikus nyugalom vagy Carpe Diem - Hajrá Trefort!

A szöveget írta: Tipi Henriett
A fotókat készítette: Komáromi Zoltán